Pagina:Odissea (Morino).djvu/35

Da Wikisource.

odissea i - vv. 50-82 35

ὃς περὶ μὲν νόον ἐστὶ βροτῶν, περὶ δ’ ἱρὰ θεοῖσιν1
ἀθανάτοισιν ἔδωκε, τοὶ οὐρανὸν εὐρὺν ἔχουσιν.2
ἀλλὰ Ποσειδάων γαιήοχος ἀσκελὲς αἰεὶ3
Κύκλωπος κεχόλωται, ὃν ὀφθαλμοῦ ἀλάωσεν,4
70ἀντίθεον Πολύφημον, ὅου κράτος ἐστὶ μέγιστον5
πᾶσιν Κυκλώπεσσι· Θόωσα δέ μιν τέκε νύμφη,6
Φόρκυνος θυγάτηρ ἁλὸς ἀτρυγέτοιο μέδοντος,7
ἐν σπέσσι γλαφυροῖσι Ποσειδάωνι μιγεῖσα.
ἐκ τοῦ δὴ Ὀδυσῆα Ποσειδάων ἐνοσίχθων8
75οὔ τι κατακτείνει, πλάζει δ’ ἀπὸ πατρίδος αἴης.9
ἀλλ’ ἄγεθ’ ἡμεῖς οἵδε περιφραζώμεθα πάντες10
νόστον, ὅπως ἔλθῃσι· Ποσειδάων δὲ μεθήσει11
ὃν χόλον· οὐ μὲν γάρ τι δυνήσεται ἀντία πάντων
ἀθανάτων ἀέκητι θεῶν ἐριδαινέμεν οἶος.»12
     80τὸν δ’ ἠμείβετ’ ἔπειτα θεά, γλαυκῶπις Ἀθήνη·
«ὦ πάτερ ἡμέτερε Κρονίδη, ὕπατε κρειόντων,13
εἰ μὲν δὴ νῦν τοῦτο φίλον μακάρεσσι θεοῖσιν,14

    raro nel discorso comune. — θείοιο: θείου-λαθοίμην, potenziale.

  1. 66. περὶ.... ἐστὶ: tmesi, = ἀριστεύει, è il primo; l’altro περί è avv.
  2. 67. τοί = οἱ. — ἔχουσιν: abitano, che è poi da habere.
  3. 68. γαιήοχος (cfr. ἔννοσίγαιος), da γαῖαϝοχος (da ϝέχω) = che ricinge la terra, lo Scuotiterra. — ἀσκελές avv., da ἀ int. e σκέλλω, disseccare = ostinatamente.
  4. 69. Κύκλωπος: gen. di causa. — ἀλάωσεν senza aum.: cfr. ἀλαός = cieco.
  5. 70. ἀντίθεον, perchè figlio di nume. — ὅου = οὗ, cuius: da ὅο (ojo), οἷο.
  6. 71. Θόωσα, la Veloce. — μιν = αὐτῷ. — τέκε, senza aum.
  7. 72. Φόρκυνος, da Φόρκυν o Φόρκυς, figlio di Ponto e Gea. Cfr. Theog. 237-38. Da lui prende nome il porto d’Itaca a cui approdò Ulisse tornando finalmente in patria (XIII 96 e 345). — ἀτρυγέτοιο = ἀτρυγέτου: luccicante, o — secondo altri — sterile, oppure irrequieto. — μέδοντος riferito a Phorcine: altri, men bene, legge μέδοντι e lo riferisce a Ποσειδάωνι del v. seg. Ma Phorcyne era pure un principe del mare!
  8. 74. ἐκ τοῦ: da allora. — ἐνοσίχθων (ἔνοσίς e χθών): lo Scuotiterra.
  9. 75. οὔ.... τι: «non certo....»
  10. 76. άλλ’ ἀγεθ’ (ἄγετε: agĭte): «ma orsù....». — περιφραζώμεθα: esortativo = provvediamo.
  11. 77. ὅπως ἔλθησι ( = ἔλθῃ): chiarisce νόστον = «perchè possa arrivare a casa sua».
  12. 79. ἀέκητι (cfr. ἀέκων, ἀκων): «a dispetto degli dei», e il concetto è lumeggiato da οἶος, così efficace in fine di verso. Perciò l’incrollabile certezza espressa dal fut. μεθήσει!
  13. 81. esam. spondaico.
  14. 82. εἰ μὲν δή: se proprio. — τοῦτο, cioè il ritorno di U. accennato nel v. seg.