Pagina:Odissea (Morino).djvu/42

Da Wikisource.
42 omero

ὁπποίης τ᾽ ἐπὶ νηὸς ἀφίκεο· πῶς δέ σε ναῦται
ἤγαγον εἰς Ἰθάκην; τίνες ἔμμεναι εὐχετόωντο;1
οὐ μὲν γὰρ τί σε πεζὸν ὀίομαι ἐνθάδ᾽ ἱκέσθαι.2
καί μοι τοῦτ᾽ ἀγόρευσον ἐτήτυμον, ὄφρ᾽ ἐὺ εἰδῶ,3
ἠὲ νέον μεθέπεις ἦ καὶ πατρώιός ἐσσι 1754
ξεῖνος, ἐπεὶ πολλοὶ ἴσαν ἀνέρες ἡμέτερον δῶ5
ἄλλοι, ἐπεὶ καὶ κεῖνος ἐπίστροφος ἦν ἀνθρώπων».6
  τὸν δ᾽ αὖτε προσέειπε θεά, γλαυκῶπις Ἀθήνη·
«τοιγὰρ ἐγώ τοι ταῦτα μάλ᾽ ἀτρεκέως ἀγορεύσω.7
Μέντης Ἀγχιάλοιο δαΐφρονος εὔχομαι εἶναι 1808
υἱός, ἀτὰρ Ταφίοισι φιληρέτμοισιν ἀνάσσω.
νῦν δ᾽ ὧδε ξὺν νηὶ κατήλυθον ἠδ᾽ ἑτάροισιν9
πλέων ἐπὶ οἴνοπα πόντον ἐπ᾽ ἀλλοθρόους ἀνθρώπους,10
ἐς Τεμέσην μετὰ χαλκόν, ἄγω δ᾽ αἴθωνα σίδηρον.11
νηῦς δέ μοι ἥδ᾽ ἕστηκεν ἐπ᾽ ἀγροῦ νόσφι πόληος, 18512
ἐν λιμένι Ῥείθρῳ ὑπὸ Νηίῳ ὑλήεντι.13
ξεῖνοι δ᾽ ἀλλήλων πατρώιοι εὐχόμεθ᾽ εἶναι
ἐξ ἀρχῆς, εἴ πέρ τε γέροντ᾽ εἴρηαι ἐπελθὼν14
Λαέρτην ἥρωα, τὸν οὐκέτι φασὶ πόλινδε15
ἔρχεσθ᾽, ἀλλ᾽ ἀπάνευθεν ἐπ᾽ ἀγροῦ πήματα πάσχειν 190

  1. 172. εὐχετόωντο: nota la distrazione omerica.
  2. 173. οὐ μὲν γὰρ.... verso ripetuto più volte, ciò che induce a crederlo una specie di proverbio d’isolani.
  3. 174. ἐτήτυμον = ἀληθῶς.
  4. 175. νέον, avv. = primum.
  5. 176. ἴσαν, impf di εἶμι costr. coll’acc. (δῶ = δῶμα).
  6. 177. ἐπί-στροφος (στρέφω) ἦν...: «soleva andare attorno pel mondo». Tale lo rappresenta anche Dante: ricorda l’orazion picciola!
  7. 179. τοιγάρ: ma sicuro, che....
  8. 180. Ἀγχιάλοιο, da ἄγχι e ἅλς, il marittimo. — εὔχομαι, ricorre spesso in Om., quando uno accenna alla propria stirpe, a relazioni di ospitalità e d’amicizia, esclusa ogni vanteria. — Μέντης (rad. μεν, mon-eo) si raccosta a Mentore....
  9. 182. ὧδε: così; altri, men bene, qua.
  10. 183. οἴν-οπα: oscuro, violaceo. — ἀλλοθρόους, d’altra lingua.
  11. 184. Τεμέσην (Ταμασός), nell’isola di Cipro. — μετά χαλκόν: per bronzo, per farne incetta. — σίδερον: secondo il Beloch, mio venerato maestro, sono spurii tutti i versi d’ Om. accennanti a ferro (qui, non lavorato; in verghe), il che pare eccessivo.
  12. 185. ἥδ᾽: dittico, costà = τῇδε.
  13. 186. Ῥείθρον e Νήϊον, porto e monte d’Itaca; questo, diramazione del Νήριτον.
  14. 188. ἐξ ἀρχῆς, dichiara πατρώϊοι: «ospiti da parte di padre da tempo antico».
  15. 189. Λαέρτην, marito di Anticlea e padre di Ul. — πόλινδε: col suffisso di moto.